Sziasztok!
Mivel már régen volt frissítés, hoztunk egy kis előzetest, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. :)
"A plafont bámultam. Mintha valami lobbant volna. Gyorsan felültem. Már lángolt a két hete lefestett szobaajtóm. Ennek a fele sem tréfa."
"- Arra gondoltam, talán bemehetnénk a kórházba, hogy meglátogassuk az anyukádat. Mi a betegsége?
- Tüdőrák - Feleltem."
"- Kint várnak. Majd hívj ha kellek.
És ezzel faképnél hagytam"
Hát ennyi lenne.
Legközelebb már a frissel jelentkezünk :)
2011. november 6., vasárnap
2011. augusztus 17., szerda
Első fejezet
(Lili)
Mikor hazaértem, berohantam a szobámba, ledobtam magam az ágyra, és bámultam a hófehér plafont. Már megnyugodtam, és elégedetten gondoltam arra, hogy sikerült elintéznek azt a férget. Csak a késemet ne hagytam volna ott! Na mindegy, már késő visszamenni. Majd veszek másikat Farkas boltjában. Egy pillanataig elmerengtem a rokonszenves fiún. Kár, hogy Szabináért van oda.
A nevelőapám az ajtón dörömbölt:
- Lili, azonnal engedj be, különben...
Arra már nem vette a fáradtságot, hogy befejezze mondanivalóját.
Az órámra tekintettem. Este fél nyolc.
Ilyenkor már tuti, hogy részeg. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az anyám a kórház helyett itthon töltené mindennapjait, és a végén arra jutottam, hogy nekem kell cselekednem. Az apám még mindig az ajtót verte ökölbe szorított kezeivel.
Kezdett ebből elegem lenni.
Eszembe jutott egy jó terv.
Pár perccel később, mikor mostohaapám abbahagyta az ajtó döngetését, hogy visszamehessen sörözni, felálltam, készen arra, hogy végrehajtsam ördögi tervemet.
(Farkas)
Hazafelé vezettem a kihalt, sötét földúton.
Liliék házától nem túlságosan messze jártam, mikor láttam egy, az út szélén álló, sötét autót, melynek még világítottak a fényszórói.
Gyorsan lenyomtam a féket, megálltam a jármű mellett, kiszálltam, és ekkor láttam, hogy a vezető melletti ülésnél lévő ajtó sarkig van nyitva. Megkerültem a kocsit, és behajoltam a nyitva hagyott ajtón.
Az autó belül csupa vér volt, és az, aki vezette, eszméletlenül hevert a kormány mögött. Megnézetem a pulzusát. A böre már jéghideg volt, a szíve sem vert. Meghalt.
Megtaláltam a padlón a fegyvert:egy nagyon hosszú pengéjű kés volt az. A kezembe vettem, hogy közelebbről is megnézhessem.
Ugyanabban a pillanatban eszembe jutott, hogy nem lenne szabad, le kell tennem.
Az ülésre dobtam a kést. A kezemre meredtem. Tiszta vér volt. Nem gondolkoztam, a tenyeremet a pólómba töröltem. Elővettem a zsebemből a telefonomat, és a helyi rendőrséget hívtam.
Arra utasítottak, ne hagyjam el a helyszínt, ameddig ők engedélyt nem adnak rá.
Beleegyeztem. Pár percen belül megjelent a járőrautó, és kipattant belőle egy fiatal, barna hajú, sportos testalkatú srác. Emlékeztetett valakire.
- Jó estét. - Mondta mély, kissé rekedt hangon.
- Viszont - Feleltem. - Elnézést, de hozzáértem az áldozathoz is, és a gyilkos eszközhöz is. - Mondtam el az információt. A tiszt felvont szemöldökkel nézett rám. Ekkor beugrott, kire hasonlít, ki lehet az.
- Maga Dominik, akinek fitneszterme van a város közepén? - Bukott ki belőlem. Ha lehetséges, még feljebb vonta a már amúgy is magasan lévő szemöldökét.
- Nem, Ön összekever az ikertestvéremmel. Viktor vagyok. - Nyújtotta felém jobb kezét.
Kikérdeztek mindent: merre voltam, mit csináltam, ki tudja tanúsítani, miképp találtam rá a holttestere.
- Teljes nevét legyen szíves!
- István Farkas.
Felírta a kézzel készített jegyzőkönyvbe, majd felém fordította a jegyzeteket, jelezvén, hogy írjam alá.
Gyorsan átfutottam a sorokat, és a kézzel húzott vonalra odafirkáltam a nevemet. Viktor megköszönte az együttműködést, elköszönt, és beszállt az autójába.
Én is elindultam. Hazafelé vettem az irányt, és reménykedtem, hogy a mai napon nem ér még egy ilyen "meglepetés".
(Lili)
Halkan kiléptem a szobám ajtaján. Kisétáltam a nappaliba, elcsoszogtam a hűtőhöz, kivettem egy üveg Amstelt, mostohaapám kedvenc márkáját, felbontottam, átmentem a fürdőszobába, kiszedtem a gyógyszeres szekrényből egy levél altatót, belemorzsoltam az italba, kidobtam a kiürített buborékfóliát, és átmentem a tévészobába. Apám valami zenecsatornát bámult, miközben egyik pohár sör követte a másikat. Csendesen letettem a kis, fehér dohányzóasztalra az üveg alkoholt, és szépen kisétáltam a helyiségből, miközben abban reménykedtem, hogy minden a terveim szerint fog haladni.
Egy eldugott kis zugból figyeltem, hogy mit csinál a mostohaapám.
Kikapcsolta a tévét, és elindult a hálószobája felé. Út közben felvette az asztalkáról az általam odakészített üveget, és ment tovább.
Megvártam, míg iszik egy keveset, és elnyomja az álom.
Ez is történt. Mikjor már az igazak álmát aludta, felvettem a földről a piros, Marlboro feliratú cigarettásdobozt, előszedtem egy szálat, meg persze az öngyújtót, és bementem abba a helyiségbe, ahol az általam gyűlölt személy békésen szúnyókált.
Meggyújtottam a cigit, és mikor már szépen parázslott, bedugtam a szálat a mutató - és a középső ujja közé, majd úgy rendeztem el, hogy a parazsas vége érintse a takarót.
Amint ezzel végeztem, besétáltam a szobámba, elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni, persze maximális hangerőn.
Mikor már eltelt pár perc, ellenőriztem művemet.
Mikor hazaértem, berohantam a szobámba, ledobtam magam az ágyra, és bámultam a hófehér plafont. Már megnyugodtam, és elégedetten gondoltam arra, hogy sikerült elintéznek azt a férget. Csak a késemet ne hagytam volna ott! Na mindegy, már késő visszamenni. Majd veszek másikat Farkas boltjában. Egy pillanataig elmerengtem a rokonszenves fiún. Kár, hogy Szabináért van oda.
A nevelőapám az ajtón dörömbölt:
- Lili, azonnal engedj be, különben...
Arra már nem vette a fáradtságot, hogy befejezze mondanivalóját.
Az órámra tekintettem. Este fél nyolc.
Ilyenkor már tuti, hogy részeg. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az anyám a kórház helyett itthon töltené mindennapjait, és a végén arra jutottam, hogy nekem kell cselekednem. Az apám még mindig az ajtót verte ökölbe szorított kezeivel.
Kezdett ebből elegem lenni.
Eszembe jutott egy jó terv.
Pár perccel később, mikor mostohaapám abbahagyta az ajtó döngetését, hogy visszamehessen sörözni, felálltam, készen arra, hogy végrehajtsam ördögi tervemet.
(Farkas)
Hazafelé vezettem a kihalt, sötét földúton.
Liliék házától nem túlságosan messze jártam, mikor láttam egy, az út szélén álló, sötét autót, melynek még világítottak a fényszórói.
Gyorsan lenyomtam a féket, megálltam a jármű mellett, kiszálltam, és ekkor láttam, hogy a vezető melletti ülésnél lévő ajtó sarkig van nyitva. Megkerültem a kocsit, és behajoltam a nyitva hagyott ajtón.
Az autó belül csupa vér volt, és az, aki vezette, eszméletlenül hevert a kormány mögött. Megnézetem a pulzusát. A böre már jéghideg volt, a szíve sem vert. Meghalt.
Megtaláltam a padlón a fegyvert:egy nagyon hosszú pengéjű kés volt az. A kezembe vettem, hogy közelebbről is megnézhessem.
Ugyanabban a pillanatban eszembe jutott, hogy nem lenne szabad, le kell tennem.
Az ülésre dobtam a kést. A kezemre meredtem. Tiszta vér volt. Nem gondolkoztam, a tenyeremet a pólómba töröltem. Elővettem a zsebemből a telefonomat, és a helyi rendőrséget hívtam.
Arra utasítottak, ne hagyjam el a helyszínt, ameddig ők engedélyt nem adnak rá.
Beleegyeztem. Pár percen belül megjelent a járőrautó, és kipattant belőle egy fiatal, barna hajú, sportos testalkatú srác. Emlékeztetett valakire.
- Jó estét. - Mondta mély, kissé rekedt hangon.
- Viszont - Feleltem. - Elnézést, de hozzáértem az áldozathoz is, és a gyilkos eszközhöz is. - Mondtam el az információt. A tiszt felvont szemöldökkel nézett rám. Ekkor beugrott, kire hasonlít, ki lehet az.
- Maga Dominik, akinek fitneszterme van a város közepén? - Bukott ki belőlem. Ha lehetséges, még feljebb vonta a már amúgy is magasan lévő szemöldökét.
- Nem, Ön összekever az ikertestvéremmel. Viktor vagyok. - Nyújtotta felém jobb kezét.
Kikérdeztek mindent: merre voltam, mit csináltam, ki tudja tanúsítani, miképp találtam rá a holttestere.
- Teljes nevét legyen szíves!
- István Farkas.
Felírta a kézzel készített jegyzőkönyvbe, majd felém fordította a jegyzeteket, jelezvén, hogy írjam alá.
Gyorsan átfutottam a sorokat, és a kézzel húzott vonalra odafirkáltam a nevemet. Viktor megköszönte az együttműködést, elköszönt, és beszállt az autójába.
Én is elindultam. Hazafelé vettem az irányt, és reménykedtem, hogy a mai napon nem ér még egy ilyen "meglepetés".
(Lili)
Halkan kiléptem a szobám ajtaján. Kisétáltam a nappaliba, elcsoszogtam a hűtőhöz, kivettem egy üveg Amstelt, mostohaapám kedvenc márkáját, felbontottam, átmentem a fürdőszobába, kiszedtem a gyógyszeres szekrényből egy levél altatót, belemorzsoltam az italba, kidobtam a kiürített buborékfóliát, és átmentem a tévészobába. Apám valami zenecsatornát bámult, miközben egyik pohár sör követte a másikat. Csendesen letettem a kis, fehér dohányzóasztalra az üveg alkoholt, és szépen kisétáltam a helyiségből, miközben abban reménykedtem, hogy minden a terveim szerint fog haladni.
Egy eldugott kis zugból figyeltem, hogy mit csinál a mostohaapám.
Kikapcsolta a tévét, és elindult a hálószobája felé. Út közben felvette az asztalkáról az általam odakészített üveget, és ment tovább.
Megvártam, míg iszik egy keveset, és elnyomja az álom.
Ez is történt. Mikjor már az igazak álmát aludta, felvettem a földről a piros, Marlboro feliratú cigarettásdobozt, előszedtem egy szálat, meg persze az öngyújtót, és bementem abba a helyiségbe, ahol az általam gyűlölt személy békésen szúnyókált.
Meggyújtottam a cigit, és mikor már szépen parázslott, bedugtam a szálat a mutató - és a középső ujja közé, majd úgy rendeztem el, hogy a parazsas vége érintse a takarót.
Amint ezzel végeztem, besétáltam a szobámba, elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni, persze maximális hangerőn.
Mikor már eltelt pár perc, ellenőriztem művemet.
2011. augusztus 10., szerda
Prológus
Egy lány sietős léptekkel haladt az út szélén.
Már besötétedett. Egy autó megállt mellette, a sofőr pedig kiszólt:
- Hazavigyelek? - Kérdezte. A lány ránézett, és válaszolt:
- Legyen szíves. Persze csak ha nem baj.
- Egyáltalán nem baj. Szállj csak be.
A lány beült az autóba, és megköszönte, hogy a férfi érte fáradozik.
- Mit keres egy ilyen szép lány ilyen késő este itt? - Kérdezte a férfi, és barna szemeit a lány testére szegezte. A lány megfeszült.
- Lekéstem az utolsó buszt. - Hangzott a rövid felelet.
- És nem félsz?
- Nem!
- Az jó - A férfi vigyorgott, a kezét a lány combjára tette. - Nem szeretem a félős lányokat.
Hirtelen bekanyarodtak egy földes útra, a férfi a fák közé hajtott, majd megállt.
- Szórakozzunk egy kicsit!
Azzal elkapta a lány csuklóját, belemarkolt a hajába, és elkezdte csókolgatni.
- Engedjen el! - Kiáltotta a lány. De a férfi csak nevetett:
- Majd egy óra múlva! De előbb az enyém leszel! - Mondta vidáman, és tovább csókolta áldozatát.
Ekkor a lány minden erejét összeszedve, ellökte magától támadóját, majd előrántotta a lábszára mellé rögzített nagy kést, majd teljes erővel a férfi mellkasába vágta, utána a nyakába, és csak szúrt, és szúrt, eszelősen...
...Egészen addig, míg el nem fáradt, és a férfi meg nem halt.
A lány meredten bámulta, zihálva kapkodta a levegőt, a kilincs után tapogatózott, majd amikor megtalálta, kiugrott a kocsiból, és tébolyodottan rohant haza.
Már besötétedett. Egy autó megállt mellette, a sofőr pedig kiszólt:
- Hazavigyelek? - Kérdezte. A lány ránézett, és válaszolt:
- Legyen szíves. Persze csak ha nem baj.
- Egyáltalán nem baj. Szállj csak be.
A lány beült az autóba, és megköszönte, hogy a férfi érte fáradozik.
- Mit keres egy ilyen szép lány ilyen késő este itt? - Kérdezte a férfi, és barna szemeit a lány testére szegezte. A lány megfeszült.
- Lekéstem az utolsó buszt. - Hangzott a rövid felelet.
- És nem félsz?
- Nem!
- Az jó - A férfi vigyorgott, a kezét a lány combjára tette. - Nem szeretem a félős lányokat.
Hirtelen bekanyarodtak egy földes útra, a férfi a fák közé hajtott, majd megállt.
- Szórakozzunk egy kicsit!
Azzal elkapta a lány csuklóját, belemarkolt a hajába, és elkezdte csókolgatni.
- Engedjen el! - Kiáltotta a lány. De a férfi csak nevetett:
- Majd egy óra múlva! De előbb az enyém leszel! - Mondta vidáman, és tovább csókolta áldozatát.
Ekkor a lány minden erejét összeszedve, ellökte magától támadóját, majd előrántotta a lábszára mellé rögzített nagy kést, majd teljes erővel a férfi mellkasába vágta, utána a nyakába, és csak szúrt, és szúrt, eszelősen...
...Egészen addig, míg el nem fáradt, és a férfi meg nem halt.
A lány meredten bámulta, zihálva kapkodta a levegőt, a kilincs után tapogatózott, majd amikor megtalálta, kiugrott a kocsiból, és tébolyodottan rohant haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)